Prága, 2. rész

A reggel szikrázó napsütéssel fogad, a levegő olyan, mintha vidéken lennék: tiszta, jó belélegezni. Nem csoda, Prága tele van zöld területekkel, ligetes szigetekkel, erdős dombokkal. A reggeli kávém helyét igyekszem spontán mód fellelni, ami igen jól szokott sikerülni, és most sincs ez másképp. Végigsétálok a - mondanám szertartásszerűen megszokott útvonalam, de ez a harmadik napon talán nagyképűség lenne részemről - szóval a Károly-hídig, és átmegyek a "pesti oldalra". Itt a Kampa-szigetre térek, mert szeretném látni, mitől sziget ez a földdarab. Végre kiderül: egy patak jellegű vízáram halad a másik oldalon, és emiatt ugye jár a megszólítás. :)

A reggeli "Vár-látvány-adagom" egy pillanata

A Károly-hidat még nem méltattam, pedig nagyon szeretem a tömeg ellenére is, és vagy egy tucatszor átsétáltam rajta a 4 nap alatt. Különleges ahogy lüktet - a sok stílust képviselő utcazenészek muzsikája átfesti a látványt minden egyes alkalommal. A zene egyébként is meghatározó, élmény növelő hatású számomra az utazások során, de persze nem a város saját hangjai rovására: a zenéhez leginkább akkor "nyúlok", ha ez nem elvesz, hanem hozzáad a pillanathoz.

Forever - Prague

Forever - Prague :)

Már egészen sokat haladtam déli irányban a folyóparton, így kiválasztok egy hidat, amin átkelek majd a túlsó partra. A híd közepénél járva, figyelmes leszek egy különös formájú házra, aminek a tetején absztrakt forma hívogat. Ahogy jobban szemügyre veszem, emberalakokat vélek felfedezni a tetőn: a belső hang azt súgja, ez egy kilátó, és mint ilyen, nekem látnom kell onnan a panorámát. (Azt mondtam már, hogy kilátófüggő vagyok?) :) Szóval már meg is van az újabb cél. A portán kiderül, hogy van odafent egy kávézó... :) Az épület neve: Táncoló Ház (Dancing House), érdemes felmenni, és körbenézni a várost.

Kilátás a Dancing House tetejéről

A Prágai Kastély a Dancing House tetején lévő fém gömb alkotáson keresztül

Határok és határtalanság

A kávé után visszafelé sétálok a Károly-híd irányában, majd a Nerudova utcán megközelítem a Strahov Monostort. 1140-ben alapították, a napjainkban 800 éves könyvtárának gazdag anyaga megmentette a bezárástól még akkor is, amikor más monostorokat bezártak.

Ajtók, kilincsek

Az útikönyvek szerint két okból érdemes meglátogatni: a könyvtára miatt, amely a Filozófiai teremben kapott helyet, de hacsak nem vagyok előre bejelentett csoport tagja, sajnos pusztán az ajtóból tekinthetem meg ezt a pazar helyet, illetve a Teológiai terem, amelynek mennyezetét a szerzetesek által festett freskók díszítik, és néhány XVII. századi asztronómiai glóbusz ingerli az ember tenyerét, hogy megforgassa - mármint, ha bejutna a küszöbön túl. 

A Filozófiai terem mennyezetének freskója, jobban mondva a címe nagyon megtalált, valahogy rímelni érzem saját törekvéseimmel: Az emberiség igyekezete a Valódi Bölcsesség megtalálására (Franz Maulbertsch munkája).

A Filozófiai terem, könyvtár a Strahov Monostorban

A Teológiai terem a szerzetesek freskóival és a glóbuszokkal

A Monostorból tovább indulok a Petrín-dombra, ahol több csodás dolog is vár rám. Az első amit kiérve a fák közül megkeresek, a Tükörlabirintus. Az elején még normál tükrök mindenütt, szögbe záródva megsokszorozva engem és a körülöttem bolyongó anyukát és kislányát. Zseniális az a kép, ami elém tárul: nézem, ahogy az oszlopok erdejében a kislány több példányban fel-felbukkan, mintha 5-6 Piroska haladna az erdőben, a nagyi házát keresve a sűrűben, és szeretne hatékony lenni. :p

De hiába, a bennem élő gyerek a görbetükrök láttán robban ki, nem bírom abbahagyni a nevetést, ahogy a különböző tükrök különböző formákba csavarják a testem. Olyan jó ennyire nevetni... A torz tükrökben szimbolikusan kinevetem a problémáimat, a félelmeimet - igen, azt hiszem kellene egy ilyen görbe tükör otthonra is, tuti minden nap belenéznék, szigorúan terápiás céllal. :D

Amit a Petrín-dombon semmiképp nem érdemes kihagyni, az a Kilátó, a régebbi útikönyvekben olvasottakkal szemben reggel 10 - este 10 között nyitva minden nap. 1891 óta ad lehetőséget a madártávlatból való szemlélődésre ez a 60 m magas torony, 300 lépcsője igazi jó ébresztő, de én ezt részesítem előnyben a lifttel szemben. :)

Kilátás a legtetejéről, túloldalt a Jozefov negyed

Csodás kilátás, balra a Prágai Kastély

Fentről szépséges a rálátás a Strahov Monostorra is

Visszaérve lassan fedezem fel a domb egyéb szépségeit. A Kilátó mellett kőfal húzódik hosszan - ezek az Éhezők falának maradványai, amely Prága óvárosi falának legdélebbi része. IV. Károly készíttette, 1362-ben fejezték be. Neve onnan ered, hogy úgy tartják: azért építtette a király, hogy az éhínség idején munkát adjon a szegényeknek.

A falon több helyen át lehet jutni, a túloldalon áll az amatőr csillagászok kedvelt Obszervatóriuma, és egy gyönyörű rózsakert.

Obszervatórium Prágában, a Petrín-domb tetején...

...és mellette a csodálatos rózsakert egy részlete

Ami a rózsakert mellett különösen megfogott, egy labirintus - a kiszélesedő járdára fehér festékkel húzott vonalrendszer, ami azonban mágikus erővel bír... A bejáratán elindulva az ember még magával viszi mindazt, amit hurcol, de tudja, hogy a középpont felé tart, a Forrás felé... Ahogy halad, karnyújtásnyira ér ehhez a helyhez, de rá kell jönnie, hogy még nem ott tart - látszólag megértett már sok mindent, de a célhoz még meg kell tennie néhány "vargabetűt", ami az Út része... eközben mód van megválni a batyu feleslegessé vált terheitől, mód van gazdagodni felismerésekben, megértésekben... És azután, egyre könnyebb szívvel, egyszercsak tényleg ott találja magát az ember a közepén, a Céljánál, a Forrásnál, a középpontjánál... ehhez pedig egy dolog volt szükséges: haladni az Úton...

Labirintus...

Másnap reggel még elsétálok a Metronómhoz, amely ugyan áll, engem mégis emlékeztet az idő múlására. Ami viszont még ennél is jobban megfog, az két szobor a másik oldalon. Ez a két szobor nagy tanító: ami bezárult, az rozsdás... ami megnyílt, az fényes... Az elzárkózás lassan elpusztít, a megnyílás, áramoltatás: éltet...

Az elzárkózás lassan elpusztít, a megnyílás, áramoltatás: éltet...

Búcsúzom a várostól az utolsó délelőtt, még egy séta a Károly-hídon, még egy kávé a kedvenc kilátásommal a Smetana múzeum előtt. Szeretem ezt a várost, hamarosan visszatérek...

Megunhatatlan látvány számomra :)

Kávézó csodás kilátással

Prágai bejegyzéssorozat vége. :-)

Következő utam Madrid, IDE KATTINTVA tudod olvasgatni, ha érdekel, mennél te is, vagy csak nosztalgiáznál kicsit. :-)

Jó utat, bármerre is jársz!